Egy gyönyörű napsütéses februári napon felkerekedtünk és elugrottunk sétálni egyet a Velencei tóhoz. Johanna minden kutyának hangos “Dá”-val köszönt és apa legnagyobb örömére alig lehetett lebeszélni róla, hogy a vízbe gyalogoljon. Kellemes nap volt.
Nem tudom mi lehet ez, de ehetőnek tűnik
Hamm! Gyorsan megeszem amíg készül az ebédem
Világgá mennek
És még annál is messzebb 🙂
Terminátor gyerekrabló 🙂
Sétálunk, sétálunk…