Az első napok anya szemével 

Apa takarít, Johi alszik, Duncan üvölt az ablak alatt, macska van az utcán… én meg ülök a szoptatós székben és próbálom felidézni mi is volt eddig. Szerdán jöttünk haza, és azóta jóformán összefolytak számomra a napok. 

Evés, alvás, mérés, evés, huh de fáj a sebem, mérés, nyűglődés, alvás, ma még nem is ettem, innom is többet kéne, (egy felest de jó lenne) pelenkázás, mérés, evés, gyors zuhany anyának, evés, gyönyörködöm közben benne, olyan puha, jó illatú, imádom, huh nem mértem meg, éjszaka van, miért nem alszik, ringatom, csukott szemmel pofákat vág, mosolyog, megzabálom, nem kéne elkényeztetni, leteszem, megint felkel, reklamál, huh de fáj a derekam, már délután van, itt a védőnő, éhes megint, megetetem, 20 perce csak eszik, sose hagyja abba, jaj de édes, megzabálom! egy egész tehén nem elég neki, de fáj a mellem, basszus megint muszáj lesz tápszert adni 🙁 Végre alszik, milyen gyönyörű a lányom, én is alszom, reggel van, huh de álmos vagyok. 4 üzenet, 3 nem fogadott hívás, megint éhes, 11 van és még nem is zuhanyoztam, itt a gyermekorvos, úgy nézek ki ahogy sose akartam: pizsiben, csapzottan, huh de ciki. Elment, bakker aput nem hívtam vissza 2 napja… És Kyky-t sem, és Kittyt, Zsuzsit, Esztert, Nórát, Ádám is keresett, Adri már SMS-t írt, hogy haragszom-e? és Somit sem. Ja és Jancsi is hívott, meg Detty is reklamál, hogy ma még semmi hír rólunk. 

Tele hassal szunyókálás a mérlegen