3 hónaposan az élet 

A hivatalos mérlegelés szerint 5680 gramm vagyok, ami a doktornéni szerint pont ideális súlygyarapodás, csak azt nem értem, hogy akkor az ősök miért mondják, hogy dagi vagyok, meg sonkáim vannak. Látnák a sajátjukat! Na mindegy is, majd ha végre elindulok és nem kell egész nap feküdnöm -amit egyébként már marhára unok!- akkor úgy lemennek azok a sonkuszok, hogy csak lesnek majd anyáék. Amúgy fura dolgok ezek a számok. A kórházban 54 cm voltam mikor megszülettem, aztán a védőnéni itthon 53 centit mért mikor 1 hónapos voltam, most meg 57 cm magas vagyok, vagyis inkább hosszú mivel egyelőre csak horizontálisan mozgok, tudod, írtam az előbb erről a fekvés dologról. Azt mondja anya, hogy ez azért nagyon jó, mert így legalább fél évig tudok majd egy garnitúra ruhát hordani és több pénz marad apának sörre. Jó duma, de ha apa látná, hogy anya mennyi ruhát vásárolt már így is össze, tuti, hogy valami töményebbet venne inkább és nem sört. 

Szóval növök, hízom, eszem, iszom, alszom, játszom mint egy rendes baba. Na jó, az alvással vannak gondok. A héten például kétszer is 2 óránként keltem éjszaka, 11-kor, 1-kor, 3-kor… Éhes is voltam, meg unatkoztam is abban a marha nagy szobában egyedül. Anya persze kicsit sem örült. Tehetek én arról, hogy nagyobb mormota mint én? Múltkor is mikor reggel 5-kor kipihenten ébredtem és boldogan mosolyogtam rá, olyan csúnyán nézett vissza, hogy majd elsírtam magam. Nem is értem ő miért nem örült nekem. Az örömről jut eszembe, anya néha mikor jó kedve van annyira vicces tud lenni, hogy múltkor is hangosan kacagtam, erre anyának még jobb kedve lett, aztán együtt nevetgéltünk. Egyébként mostanában már sokkal jobb kedvem van mint régen. Persze könnyű úgy mosolyogni, hogy nem fáj a hasam és nem tombol 6-os szél odabent. És képzeld észrevettem, hogy van egy csomó érdekes játékom! Színesek, csörögnek, zörögnek, zenélnek, kicsik, nagyok. Annyi van, hogy néha azt sem tudom melyiket fogjam meg. Csoda, hogy elférnek a szobámban. Anya szokta is mondani, mikor pityergek, hogy becsüljem meg magam mert egy kisebb Borsodi falunak nincs annyi játéka mint nekem. Bejött az élet na, most mit mondjak. Jó helyre kell születni. 

Egyébként most, hogy 3 hónapos lettem, úgy volt, hogy megyünk majd babaúszásra apával, de jelenleg úgy néz ki, hogy majd nyáron a Balatonban úszunk csak, addig meg marad a kád. Na a kádról is van egy jó sztorim. Egyrészt anyáék egy akkora kádat vettek nekem, hogy már most nem férek el benne, pedig állítólag csak 57 centi vagyok. Nekem hiába magyarázzák, hogy az volt ráírva, hogy 3 eves korig jó, senki nem marad 50 centi 3 éves koráig! Első gyerekes szülők, cö, megvesznek minden sz*rt. A másik meg az, hogy mikor apáék kitalálták, hogy menjünk úszni, na akkor rá két napra én meg azt találtam ki, hogy ordítok fürdés közben. Ezt csináltuk kb 3 napig, aztán mikor már nem bírták idegekkel, akkor az lett a megoldás, hogy én anyával ültem a nagy kádban, aparabszolga meg locsolta ránk a vizet egy ásványvizes palackból. Nagyon muris volt. Két hétig igy fürödtem aztán anya megunta és most megint a zöld konzervdobozban fürdetnek csak most már nem sírok. Remélem nemsokára majd betesznek a nagy kádba és ott kedvemre pancsolhatok! Szóval a babaúszás most ugrott mert tombolnak ezerrel a vírusok meg az influenza és a doktornéni is azt mondja, hogy még nem elég erős az immunrendszerem ahhoz, hogy minden nyavalyát összeszedjek, na meg egy jó kis középfül gyulladás sem hiányzik. Így egyelőre marad a torna a Saci mamival. Mert a mamival mindig tornázunk mikor meglátogat. Mondjuk mehetnék még sétálni is. Jó vicc. Séta. Kinek séta az ha beöltöztetnek valami szoros cuccba úgy, hogy mozdulni is alig bírok, a fejemre meg ráhúznak egy sapkát, hogy ha már mozogni nem tudok legalább ne is hallják aztán meg bevágnak a babakocsiba. Mondjuk nézelődni tudok, de ne mondja azt nekem senki, hogy akkora nagy élmény fekve, mozdulatlanul bámulni az eget mikor még a nap se süt. Ha álmos vagyok, még csak elmegy a dolog. Egy idő után megunom, hogy hiába ordítok nem vesznek ki, és elalszom, de amikor nem vagyok álmos, hát tudod ki feküdjön a hátán egy órán keresztül. Amúgy is hason szeretek aludni. 

Nagyjából ezek vannak mostanában, viszont most megyek aludni mert már nagyon elfáradtam!

Puszi: Johi