Kedves Naplóm!
Az utóbbi időben igencsak elhanyagoltalak. Mikor elkezdtünk írni, azt hittem, hogy majd minden héten írok (azért ennyi idősen már nem vagyok annyira naiv, hogy minden nap) de nem így lett. Közbeszólt ugyanis egy hívatlan vendég, aki este 10-kor csenget, mikor már éppen készültél volna aludni, és amúgy is csak egy utolsó szelet van a kedvenc keksztekercsemből és eszem ágában sincs neki adni, szóval csenget és nem csak úgy beugrik egy percre, hanem kiderül, hogy hetekig marad. A hasfájás.
Valahogy a 3. héten kezdődött azt hiszem. Napközben folyamatos nyűglődés, nulla alvás, sírás, sírás és még egy kis sírás, megspékelve némi éles vonyítással. Szerencsére az esti alvás továbbra is működött (apa nagyon jól csinálja az esti altatást! bár az sem megy egyszerűen, de arra legalább lehet számítani, hogy legkésőbb 10-ig elalszik a kisasszony és legkorábban hajnali 3 és 6 között látjuk újra).
A nappalok viszont… félúton az agyrém és a rémálom között. Mikor arra sincs időd, hogy egyél, fürödj vagy fogat moss anélkül, hogy a lányod valamelyik siratóját húzná az ágyában, a mózeskosárban, a hordozóban a hintában vagy bárhol. Mikor kipróbáltad már az Infacolt, a tornát, a szőlőmag párnát, a Gripe Watert, az édeskömény teát és a létező összes cipelési módot: az ölben ringatást (na ez kb soha nem szimpi Johinak) a vállon cipelést (ezt imádja) és mint megtudtam a tigris a fán pózt. Nem ez nem a Kámaszútrából van. A tigris a fán pozíció: hasaltasd a tenyeredre az arcocskája meg legyen a könyékhajlatodba. (Szülés előtt álló barátnőknek ezúton szeretném jelezni, hogy ennél már csak az cifrább mikor olvasod az egyes szoptatási pózok leírását és igazából már fogalmad sincs a végére, hogy kinek a mijének hol kellene lennie. A tanács továbbra is ugyanaz: ne olvass! 🙂
Szóval mikor már semmi nem működik, és délután 4-kor együtt sírsz a gyerkőccel mert a teljes tárházad kifogyott, az agyad kapacitása 0%-on van és egyébként is úgy kimerültél, hogy kb biodíszlet vagy a saját lakásodban -abból sem a dekoratívabb fajta, akkor már csak azt várod, hogy este legyen és végre eljöjjön a fürdés ideje, mert az jó! Nagyon jó! Akkor, ott, apa kezében mintha minden fájdalom és probléma eltűnne, csak az önfeledt pancsolás van. Apa már jó korán jelezte lányának, hogy úgy készüljön, hogy vitorlás gyerek lesz, így alapkövetelmény a víz szeretete, és mivel Johi egy édes angyal (most még) imádja is a vizet. Fürdés után tápszeres evés, jobban mondva zabálás mert este úgy nyeli a tápszert mintha a szívtelen anyja egész nap egy falatot, bocs kortyot nem adott volna neki. Aztán kisebb nagyobb sírás után alvás. 3-ig, 4-ig, 5-ig mikor hogy, egy kis gyorséttermi kaja, aztán újra alvás 7-ig, 8-ig, 9-ig.
És ez így megy hetekig. Nappal folyamatos szenvedés, éjjel alvás. 5 hetes, 6 hetes, 7 hetes, 8 hetes áááááááááááá csak semmi pánik állítólag max 6 hónapig tart. És eljön a január 8. amikor egyszer csak napközben alig sír, és mosolyog, és az SZTK-ban míg várunk a csípőficam vizsgálatra édesen nézelődik a hordozóban. Délután meg fekszik a hátán és mosolyog hol rám, hol a nagyira, hol a lufijára és meg kell zabálni annyira édes!!
